adáshiba

Korcs szerelmek

Amores perros, színes, magyarul beszélő mexikói filmdráma, 154 perc, 2000

... és még mindig sajog. Kihüppögök magamból néhány tőmondatot.

Még a Titanic-on láttam, elsőfilmes blokkban (jaja, ez nálam afféle fetish). Nem tudom hogy feledkezhettem meg így róla... évekre. Még jó hogy kitaláltam: lezúzom az összes "Gael Garcia Bernal-t", ami csak megszerezhető (persze csak azért, mert egy napon születtünk ;).

A film annak idején tarolt Cannes-ban, Tokióban, a Golden Globe-on és Oscarra is jelölték, mint legjobb külföldi alkotást. Nem tudom hogy voltak képesek ennek ellenére ilyen sekélyes amerikai fordításra: Love is a Bitch (meg a ti Q anyátok). Emlegetik Tarantino (Ponyvaregény - történetek összefonódása), Jarmush, Bunuel hatását, helyenként kézikamerás-dokura vált a film. De a történet (forgyatókönyv) és fényképezés eredetisége és mindenre kiterjedő pontossága vitathatatlan.
Három ember élete egyetlen tragikus pillanatban, egy balesetben keresztezi egymást. Koccannak. A karakterek - még az akár másodpercek alatt felskicceltek is - élők. Személyes drámájuk háttereként pedig a képünkbe robban Mexico valósága, lendülete,  szenvedélye, az élet szeretete, bűne, kilátástalansága...erőszak, vér és rothadás. Több mint két és fél órában. Ám annyira telített a mozi, hogy nincs lehetőség akár csak egy pillanatra is megunni. Könyörtelen dráma, zseniálisan adagolt humorral. SZÉP FILM!

 Ja és a kutyák... eszembe jut ZS. és az az elragadtatás, ahogy italozásaink vége felé a kutyáiról mesél. Főleg Romantika Kapitányról (maga a megtestesült cukiság), aki ha rossz fát tesz a tűzre és megbüntetik, vagy rásóznak, ha pórázon rángatják, ha ok nélkül kiabálnak vele, ha elhanyagolják, ha elfelejtik is rövid időre, pár perc sértődés után ugyanolyan rajongással és feltétel nélküli szeretettel néz fel a gazdira. Az ilyen szeretetet az ember csak hihetetlen ritka esetekben, talán soha sem kapja meg másoktól. Sokan még a szüleiktől sem. Én öt éve nem érzem...