NEXUS-303:
Kurva jó szó ez az 'Összesküés elmélet'
Leginkább arra jó ha mar az arcodba mászik az igazság és ... (2009.09.13. 17:30)102 perc, ami megrengette a világot
HTML
adáshiba
Akár tetszik, akár nem, vannak kötelező filmek. Nem, itt nem lesz semmiféle felsorolás. Az általános filmműveltség megszerzése nem egészen úgy működik, mint egy enciklopédia olvasgatása, amit ha befejezel, mocskosul okosnak érzed majd magad. Kicsit olyan ez, mint a szerelem - nem lehet megmagyarázni, de az biztos, hogy ideje van. A példa kedvéért: nem biztos, hogy hatvan évesen meghatározó élménye lesz bárkinek a Kis hableány, ha akkor látja először - valójában még ötven évesen sem.
A következőkben kedves szerkesztőtársaimmal - akikből remélhetőleg idővel egyre több lesz - azokról a filmekről fogunk írni, amik valamiért, valamikor hatottak ránk és most eszünkbe jutott.
NEXUS-303:
Kurva jó szó ez az 'Összesküés elmélet'
Leginkább arra jó ha mar az arcodba mászik az igazság és ... (2009.09.13. 17:30)102 perc, ami megrengette a világot
Szines, magyarul beszélő spanyol thriller, 108 perc, 2001,
Idestova egy éve minden hónap elején – mikor a csekkjeimet adom fel – szerencsét próbálok. Veszek egy 300 forintos sorsjegyet – mondván - hátha a kis befektetés végül megtérül. Legutolsó alkalommal a szokásos munkát követő péntek esti csajos búfelejtő sörözés előtt ugrottunk be a lányokkal a postára. Kikértem V véleményét, milyen sorsjegyet vegyek – s mivel minden szentnek maga felé hajlik a keze – V a „kos”-t választotta. Na az nem volt… Az utolsó két sorsjegy ikrek és rák jegyű volt (egyikhez sincs semmi különös kötődésem). Én az ikreket választottam, de az erőszakos eladónő rám sózta a másikat is. Úgyhogy két számomra semmit sem jelentő sorsjeggyel, s a dupla veszteség lehetőségével vágtam neki a kaparásnak. Az ikrek nem nyert – hát igen, a saját választásom bukó. A rák viszont igen – ötszáz forintot. S bár hiába nem hozta vissza a befektetett összeget, a nyerés pillanata mégis felemelő volt.
Másnap dél körül a Blahán ácsorogtam. Közben eszembe jutott, hogy akkor most beváltom az ötszáz Forintomat. A sarki kis lottózóban a hölgy szorgalmasan ki is fizette -ami jár, az jár. Persze én nem bírtam ki, hogy meg ne kérdezzem, van e hasonló sorsjegyük. Egyetlen darab volt. Egyetlen, utolsó, „kos”… Elnevettem magam és a nyerés biztos tudatában megvettem azt a darab papír fecnit. És valóban nyertem. 300 Forintot. Nem kell erős matekosnak lenni ahhoz, hogy rájöjjünk, az egész akcióval buktam egy százast. De az a tiszta pillanat – érezni, tudni hogy valami véletlen, szerencse, vagy sorsszerű dolog történik velem éppen (ki hogy akarja hívni) – az felejthetetlen.
És ki más mesélhetne inkább a fátumról, mint egy spanyol rendező első filmjében. Mondhatnánk „mindent egy lapra tett fel” – de melyik rendező első filmjére nem igaz ez a állítás. Mindegyikben felfedezhet az éles-eszű, -szemű, érzékeny néző valami teljesen egyedit, ami legtöbbször végig kíséri (rosszabb esetben kísérti) az alkotót pályáján. Ahogy Hitchcock mindig belecsempészte magát filmjeibe, ahogy Cuaron folyton összepacázza valamivel az objektívet. Ez a „srác” – Juan Carlos Fresnadillo” úgy tűnik szereti futtatni a színészeit (28 nappal később)…
Ebben a feszes, több-szálon futó, pergő történetben – melyben mindenki saját szerencséjét teszi próbára – valójában semmi sem véletlen. Véresen komoly játék zajlik mindazok között, akik már valamilyen módon bizonyították szerencséjüket (földrengés, repülőgép szerencsétlenség, autóbaleset, bikaviadal, haláltábor). Akár mások életét is feláldozzák a presztizsért. Főhősünknél persze a szerelem is motivációvá válik – de olyan finoman kúszik ez a szál a film szövedékébe, hogy már csak ezért is megérdemli a dicséretet. Maga az ötlet és a képi világ is eredeti. De leginkább az babonáz meg a filmben, ahogy épp érintéssel, öleléssel – egy végtelenül bensőséges gesztussal – lopják el más emberektől a szerencsét… súlyosabb esetekben az életet. Álljon itt példaként az én kedvenc jelenetem: mikor a mester visszaveszi tanítványától azt a „tehetséget”, amit egykor felfedezett benne...
Utolsó kommentek